Tátorján - Balatonkenese 2012 (9)

Autor:

Derzsi Elekes Andor

Přisuzování:

Obrázek je označen jako „Vyžadováno uvedení zdroje“ (Attribution Required), ale nebyly uvedeny žádné informace o přiřazení. Při použití šablony MediaWiki pro licence CC-BY byl pravděpodobně parametr atribuce vynechán. Autoři zde mohou najít příklad pro správné použití šablon.

Shortlink:

https://czwiki.cz/b/8a1ad

Zdroj:

Wikimedia Commons

Formát:

4320 x 3240 Pixel (6039040 Bytes)

Popis:

A felvétel 2012. junius 24 –én vasárnap készültek Balatonkenesén a Tátorjános Természetvédelmi Területen. Melegkori maradványfaj. Mára kiveszett; csak néhány helyen, löszsztyeppek és erodálódó, meredek löszfalak növényzetében találhatók izolált, néhány száz tőből álló populációi, pl. Balatonkenese, Bölcske, Megyaszó, Szentistvánbaksa térségében. Természetes szaporodását gátolja, hogy magja csak nyílt talajfelszínen csírázik, fiatal korban a csigáktól a földibolháig (Phyllotreta nigripes) számos kártevője van, az idősebb töveket pedig a tőrothadás veszélyezteti. Állományait a kompetitor, gyepképző pázsitfüvek és a cserjésedés veszélyezteti. Ex situ, azaz természetes élőhelyétől távoli konzervációjával az MTA vácrátóti botanikus kertjébe telepített minták segítségével az 1980-as évek óta foglalkoznak.[2]A tátorján lágy szárú, évelő növény, a Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint hemikryptophyta. A mészben gazdag, száraz, meleg, humuszban szegény lösz- vagy márgatalajokat kedveli. Dúsan elágazó, levelekkel körülvett, szögletes szára 80–150 cm magasra nő meg. 3–6 cm vastag, belseje fehér, érdesen barázdás, üreges, csomós. Vastag, húsos, felső részén sokfejű főgyökere orsó alakban hatol a talajba. Az egészséges növény enyhén káposztaillatú, ám a pusztuló, elrothadó tövek elviselhetetlen büdös szagot árasztanak. A terebélyes, bokorszerű növény levelei igen nagy méretűek (akár 60 cm-re is megnőnek), 2-3-szorosan szárnyasan szeldeltek. A levelek alul kisebbek, felfelé haladva egyre nagyobbak és tagoltabbak, ám a csúcsi levelek egyszerűek, megnyúltak. A szár és a levelek is fiatalon szőrösek, később kopaszodók. 4-5 éves korában virágzik először. Április-június között, tömör, később fellazuló, többszörösen összetett végálló fürtvirágzatban nyílnak apró, 8–10 mm átmérőjű, áthatóan mézédes illatú, fehér vagy rózsaszínes, hímnős virágai, melyek gömbszerűen az egész növényt beborítják. A virágon a családra jellemzően négy kereszt alakban álló, a csészeleveleknél kétszer hosszabb, tojásdad alakú, tompa végű lapos sziromlevél található. A hat fehér, tömzsi porzószál közül kettő rövidebb, egytagú, négy pedig hosszabb, felül kéttagú, melyek közül csak egyiken visel portokot. A porzón mézmirigyek (glandula) találhatók. A zöld bibeszálon sárga fejes, ülő bibe fejlődik. Megporzását rovarok végzik. Nyár végére beérő, borsszemnyi, gömbölyded, együregű becőketermése a kocsány csúcsán ül. A termés eleinte vastag, fényes zöld héjú, később kiszáradt, ráncos szürke gömböcske, mely egyetlen, csípős ízű magot rejt. A gömbforma hajtásrendszer a tőről leválva, az ördögszekérhez hasonlóan szél által (anemochoria) görgetve terjeszti a magvakat. Felhasználása [szerkesztés]

A tátorján jelenleg ismert előfordulási helyei Magyarországon: 1. Megyaszói Tátorjános Természetvédelmi Terület 2. Vácduka környéki élőhelyek 3. Balatonkenesei Tátorjános Természetvédelmi Terület 4. Belsőbárándi völgyrendszer 5. Közép-Mezőföld déli részének lelőhelyei A 17-18. században a pásztorok fontos tápláléka volt. Idősebb tövei a karalábé gumójánál is nagyobb gyökereket nevelnek, ez egy embernek nyersen vagy főzve több napi élelmet adott. Fazekas Mihály Füvész-könyve buglyos tátorján néven említi, ízét a retek csípősségéhez hasonlítja, mely keserű ízzel párosul. Borbás Vince szerint húsos édes gyökerét meghámozzák, karikára vagdalják és fiatal hajtásával együtt salátának vagy főzeléknek készítik el. Később ínségeledelként fogyasztották, Jókai Mór Bálványos vár c. regényében is ínséges idők hírnökeként említik. Kerti dísznövényként is ültették, az 1940-es években kertészetek is árusították. Magyarországi előfordulása Bölcskei Tátorjános Természetvédelmi Terület Balatonkenesei Tátorjános Természetvédelmi Terület, 2,5 hektáron, Megyaszói Tátorjános Természetvédelmi Terület,[9] 35 hektáron Belsőbárándi-tátorjános természetvédelmi terület

A Balatonkenesei Tátorjános Természetvédelmi Terület leírása:

A balatonkenesei magaspart egyedülálló értékeket őriz. A 25-30 méter magas, pannon üledék és lösz alkotta fal oldalában ritka és értékes madárfajok költenek, a folyamatosan málló, meredek leszakadáson, és a fölötte elterülő platón különleges növények és társulásaik élnek. Legnevezetesebb ezek közül a löszpuszták maradvány- növénye, a napjainkra hazánkból csaknem eltűnt tátorján. A magaspart anyaga a közhiedelemmel ellentétben túlnyomó részében tengeri üledék, melynek szabályos, vízszintes rétegsorai a Kárpát-medencét mintegy 10 millió évvel ezelőtt elborító sekély Pannon-tengerből rakódtak le. Csupán a legfelső 1-2 métert alkotja a jégkorszak száraz szelei által idehordott porból kialakult lösz. A meredek fal létrejöttét a Balaton hullámverése idézte elő, mely alámosta a laza üledékekből álló partot. A pannóniai rétegek ezután hatalmas suvadások, omlások formájában szakadtak le. A falat átmenetileg megtámasztja a lehullott omladék , miután azonban a Balaton ismét elhabolja azt, a folyamat ismétlődik. A pannóniai rétegekben a tó felé mozgó rétegvizek tovább csökkentik a fal állékonyságát. A meredek, szinte állandóan mozgásban lévő partoldalakon különleges löszfalnövényzet él. Az üledékfalba mélyíti költőüregeit legpompásabb, trópusi tájakat idéző madarunk, a fullánkos rovarokat fogyasztó gyurgyalag, és barnás tollazatú fecskénk, a parti fecske. A tátorján a keresztesvirágúak családján belül a káposztafélékhez tartozó növény. A pásztorkodó, földművelő nép egykor szívesen fogyasztotta káposztára emlékeztető ízű karógyökerét, a „tatárkenyeret”. A növény fejlődésének első két-három évében csak leveleket hoz, ezek hossza akár a fél métert is elérheti. A megfelelő fejlettségű tövek fehér virágok tömegét hordozó hatalmas, gömb alakú kóróvá nőnek. A termések apró, gömb alakú becőkék. A tátorján jellegzetes „ördögszekér”: a termések beérése után a már száraz növény leválik a tövéről, s a szél messzire görgeti, miközben magjait elszórja. Neve is valószínűleg e tulajdonságából ered, hiszen az alföldön a tátorján szó jelentése: orkán, szélvész. Eredeti élőhelyei meredek, erodálódó partoldalak, löszvölgyek, löszpuszták, melyek napjainkra mezőgazdasági művelés alá kerültek. Termőhelyeinek megszűnése miatt hazánkban már csak néhány kisebb állománya él, s ezért fokozottan védett növény. Védjük együtt!

Források: hu.wikipedia.org, Balatonkenesei Tátorjános TT http://www.bfnp.hu/magyar/oldalak/balatonkenesi_tatorjanos_tt/

Cimkék: tátorján Balatonkenese Magyarország Carpathian Basin Metapolisz

Licence:

CC BY-SA 3.0

Credit:

Vlastní dílo

Sdílet obrázek: